Hanság csodavilága

Jártál-e a hansági réteken?
Érezted-e a friss széna illatát?
Hallottad-e a sárgarigó énekét?
A pacsirta egekig szálló dalát

Láttad-e a lépdelő gólyapárt?
Gondoltál -e arra a kakukk mit kiabál?
Figyelted-e a halak táncát?
Gyönyörködtél-e a tavirózsa láttán?

Fújta-e arcodat pirosra a szellő?
Sirályok röpte melengette-e szíved?
Hallottad-e a nád susogását?
Ökörszem párjának mit üzen

Láttad-e az aranyló nap bukását?
Mikor a látóhatáron megpihent
Vártad-e hogy a pirkadat eljő?

S mikor néma csend honolt a tájra
Aludt a lent, hallgatott a fent
Csak az éjszakát várta...
Egy-egy kuvik szólt csak a sötétben
S a szíved ver idebenn..

Friss szénából vetettél ágyat
A mennytakaró csendben betakart..
Mások álmát te is vigyáztad
Ha új nap virrad ne legyen szomorú..

.Mert ki-e tájba egyszer beleolvad
Elvarázsolja valami selymes illatú
Nem tud, nem akar menekülni
Az élmény örökre fogva tart...