A nyári évszak csendesített forró nappalain. Kicsit engedi az embert fellélegezni. De nagyon ne reménykedjen az, aki nem szereti a meleg nappalokat, forró éjszakákat. A hőség még mindig rátelepszik az erkélyek betonjaira, virágládák belsejébe, a fák szomjazó lombjaira. Bebújik az ágyba, ledobja a könnyű takarót, az éj csendjében kéri, ne aludj, meleg van. A fogyatkozó hold aki benéz a szoba ablakán, a csillagok huncut felragyogó fénye, mind azt jelzi, ma sem lesz zavartalan az éjszaka. A reggel ébredése fárasztó és mázsás súlyként lehúzó, tompa érzettel köszönti a felkelő napot.  Egy újabb meleg nap vár.