Embereknek milliói rabszolgaként munkálkodnak,
lebzselnek, földön hevernek,
felébrednek néha napján, alkalmanként,
szőnyegük alá holttesteket sepernek.
Elfeledték a dicső felmenőiket,
kárhozott lelküket bilin​csbe engedték,
felhalmozták istentelen bűneiket,
urunk bizalmát réges-rég elvesztették.

Láncokba verve teljesíti életét,
s családját adósságba kergetve zúzza
darabokra, elfogadva a végzetét,
terített asztalt alkotva bőrét nyúzza.
Szénné égetett szívéből lakmározik,
csontjait fogpiszkálóként alkalmazva,
törvénytelen jövőjéről álmodozik,
testrészeit Lucifernek fölszaggatva.

TM