Szomorúan eleredt az ég csatornája.
Kint ültem a folyosón, a felhőt csodáltam.
Felhő felett repülőgép hangja zúgott,
Öcsire gondoltam, aki osztálytársam, padtársam volt.

Azt ígérte egyszer nekem, ha Bécsbe mennek bokszolni,
A repülőről nekem virágot fog szórni.
Várhattam én azt a virágot évek óta,
Nem hallottam róla, csak jó bokszedzőről szólt a fáma.

S én jó szívvel gondoltam rája,
Mint minden iskolatársra.
Szavai igazak voltak, úgy is teljesülnek.
De csak a szomorú hír jött felőled, ma temetnek!

Drága, jó osztálytárs (Kandó Kálmán tech.) padtársam is volt.
Mindig vigasztalt bennünket, mosolygott, dalolt.
Ember maradt mindenek felett.

Nem a díj, a vagyon érdekelte, de az összefogás, szeretet.
Magyarországnak edzője, dicső ökölvívója,
Tanítványiért küzdött, jól tanította.
Hozták is a honnak a megérdemelt érmet.
A szeretet érdekelte, a barátság lelkesítette, nem az érdek.

Szántó Imre (Öcsi bácsi) volt az édesapja,
Aki mindig jóra, küzdeni tanította.
Jó "Öklözője" lett így a "Honvéd Sport Egyesületének"
Nagynénim (Arnold Jánosné ) főszakácsnő volt ott,
Innen a fiatalkori ismeret.

Búcsúzom hát "Szántó Öcsitől",
Szívemet járja a bánat...
Névnapomra sűrű gonosz felhő jött,
S jégvirágot kaptam az égből.
Értesített A Facebook oldala,
Meghalt "Szántó Öcsi", ma van temetése napja!

Szívből kívánom, nyugodjék békében.
Eggyel kevesebb jó ember lett itt Magyarországon a létben!
Nyugodj hát, "Szántó Öcsi", ha már az élet eddig tartott!

Köszönjük a barátságot, jóságot.
Sírodra virágot mi viszünk búcsúzóul.
Emléked megmarad, megőrizik a barátok és az utókor... (83 év)
(Temetés: 2026. július 20.)

Mosonmagyaróvár, 2026. július 20.
(Technikumi osztálytárstól), Ökölvívó edzőtől.

TM