Honfoglalást tanítottak nekünk régen,
De az igazság kibontakozik szépen.
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!
Mert miénk volt évezredek óta e haza,
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
Hegygerincet, Kárpátokat, csodás kincset.
Tudást, szeretetet, magyarokban egyesített,
Dolgos kezet, bátor szívet, hogy gondozza.
Megvédje, ha kell, életét adja.
Tanított szorgalomra s összefogásra.
De a kapzsiság megirigyelte,
Hogy magyaroké a Kárpát medence.
Nyugat felől összefogtak,
Ne legyen hírmondója se a magyarnak!
Árpád vezérünk az Isten adta.
Hét vezér őt támogatta hősi harcba'.
Megvédte életével is magyar honát,
Pozsonyi csatánál vesztette életét, s hős fiát.
Az élete árán is megmutatta,
Soha nem eladó a magyar haza!
Hiába akarják a fiait kiirtani,
Magyarság fejét járomba hajtani.
Lehet azt szabdalni, nagy erővel elfoglalni.
De a magyar lélek szabad benne.
Kész meghalni érte, de hazát nem adja!
Isten hite vezeti mindig diadalra.
Árpád vezérünk, Isten áldjon!
Hős emléked az utókornak is ragyogjon!
Intő példa legyen minden népnek!
Istenhittel él, s örök a magyar nemzet!
Mert Árpád követői sokasodnak,
Ősi erőt adnak a magyarnak!
Mosonmagyaróvár, 2016. július 4.
/Pozsonyi csata emlékére/
TM
