Forró az idei nyár,
a hőség rekkenő,
esőért kiált a rét, a legelő.
Kiszárad a réten a fű,
a sok szép virág,
a legelőn a lucerna és
minden élőlény esőért kiált!
Sárgul az erdők lombja,
szomjasak a vadak,
kiszáradt a csörgedező kis patak!
Kérges, repedezett a föld,
esőért esedezik a föld!
A kukorica sárguló szára összesodródva,
a napraforgó kókadozó tányérja is
az éltető esőt várja!
A folyók apadnak, a tavaknak túl meleg a vize,
a halak is szenvednek benne!
Imádkozunk egy jó kiadós, áztató esőért,
reméljünk, a jó Isten minket megért!
Kiégett a veteményes, kiszáradt a barackfa,
a cseresznyefa,
hogy kerül finom lekvár az asztalunkra!
Lassan megél nálunk már a banánfa és az olajfa.
Adj, Uram, esőt,
mentsük meg a megmenthetőt!
Kémlelve nézzük az eget,
hátha jönnek már az esőfellegek!
Az időjós is csak ígérget,
eső nem esett oly régen egy csepp sem!
Ess, eső ess, mentsd meg a maradék termésünket!

2026.július 16.

TM