Nyár a Hortobágyon,
Napfényes Hortobágyon,
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémeskútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.

Sárgulnak a növények,
Hisz a nap melegét ontja,
Túzok madár a párját
Rikoltva hívja.
Zizeg a levegő a nap sugarától,
Nincs egy árnyék, se közel, se távol.
Tücsök is hallgat, nincs zenélni kedve,
Ember és állat is szenved a melegbe'.

Nap izzítja a levegőt,
Mintha kenyeret sütne.
Csend ül a rónára,
Csak a csikós gondol lovára.
Napraforgótábla tekinget a napra,
Forgatja fejét, mosolyog rája.
Nádirigó füttyent patak széléről,
Neki is kijutott a nagy melegből.

Szép vagy, Hortobágy, amerre tekintek,
Gyönyörködve látom szép színeidet.
Magyar róna arca így köszön nekem,
Tájadra én így emlékezem.
Delelő gulyára, legelő juhnyájra,
Délcegen vágtató csikósra, s lovára.
Régen jártam arra, gyönyörködtem benne,
Hortobágyot, s az embert soha nem feledve.

Mosonmagyaróvár, 2015. augusztus 1.

TM