Arra ébredtem, hogy láttam a szomorkás szemed,

Nem volt már benne tűz, csak halovány félelem,

Ti már rég átmentetek mindenen,

Poklokat élhettél Te is ott át akkor nélkülem.

Ti már akkor rég elkészültetek mindennel,

Így is, úgy is a röpke kis időtök lejárt,

Rémült tekinteted ott feltártam utoljára,

Még a végső pillanatban is aggódhattál.

Ne tartson a drága kis lelked már semmitől,

Ősi génekhez méltóan haladunk tovább,

Csodálatos Voltál, örök hála ezért Neked,

A tisztesség és szeretet pedig mindig utat talál.

Budapest, 2026. 07. 07.