Körülöttem sűrű erdő,
fái összeölelkezők,
védik egymást fagytól, széltől,
boldogok az öleléstől.
 
Erdőszéli tisztás szélén
egyedül állok út mentén,
nincsen, aki védjen engem,
párom kiszáradt mellőlem.
 
Cibálja testem fagyos szél,
jó, hogy a héjam nagyon véd,
ágaimon a hópelyhek
hozzám fagyva jól befednek.
 
Fehér, fénylő minden ágam,
a turista megáll nálam,
felém jön és mellém lépdel,
fotót elteszi emléknek.
 
Így leszek én halhatatlan,
magányomban mégis szabad,
lesz még tavasz és forró nyár,
a hűs lombomon sok-sok ág.

2019. március 9.

TM