Csak egy édesanya tudja,
Mi az a nagy boldogság,
Mikor megszületik a várva-várt.
A világ minden kincse cserébe,
Az nem ért fel az én örömömre...
S ennek negyvenkilenc éve már,
Hogy rád ragyogott a napsugár.
Augusztus havának tizenegyedik reggelén
A boldogság örömkönnyét zokogtam én...
Most itt állok megint,
Lábam már reszkető,
De szeretetem szilárd, mint a drágakő,
Mert drága kincs vagy énnekem,
Te születésnapos gyermekem.
A jó Isten ajándékba adott nekem,
Hogy te lehettél az én drága kincsem.
Mert tudom, tiszta lelked az enyém,
Ott ragyogsz egyik csillagként az életem egén.
Az életben vannak, hidd el, jó és rossz napok,
Van, mikor nem olyan, mint gondolod,
De ezzel együtt az élet szép.
Kívánom, a rosszat feledd, mindig boldog légy.
S ha majd már nem tudom mondani,
Boldog születésnapot kívánni,
A szívem szeretete, lelkem mindig veled marad.
Vigyázom életed, sokasodó éveid sorát,
A téged örökké szerető édesanyád.
Mosonmagyaróvár, 2026. augusztus 11.
TM
