A nap felbukkant a horizonton. A fáradt, melegtől megviselt város ébredezni kezdett. A meleg éjszaka nem hozott enyhülést az átmelegedett beton és parkok fáinak. Az ablakban állt. Egész éjjel nem hunyta le a szemét, mégsem érzett fáradságot testében. Ez az éjszaka fordulópont az életében. Nem tudta, mi fog történni, de érezte minden érzékszervével, hogy készülődik valami. Elkezdte szokásos reggeli rutinját, a benti állatokat megetette, friss vizet adott nekik. A kávéfőzőt bekapcsolta, nézte, ahogyan csordul a frissítő ital a csészébe, magába szívta az illatot, amely betöltötte a teret. Kilépett a teraszra, a felkelőnap már előcsalogatta a madarakat, a természet élni kezdett. Az istálló felé vette útját, a reggeli munka már javában zajlott. Szerette a reggelek jól ismert zajait, a kellemes fáradságot érezni a testében, ami az állatok ellátása után átjárta izmait, ereit, a föld illatát érezni, ahogy a reggeli harmat távozik, szerette életét. Ma mégsem érezte az éltető lüktetést, mintha monoton módon tenné dolgát. Valami készülőben van. Jó vagy rossz, de valami jön. Felnyergelte lovát és lassú léptekkel az erdő felé irányította.

TM