Madár száll a távolban,
szárnya alatt dalol a szél,
a hegyek fölött, felhők között
messze hívja a távoli ég.

Repül egyre feljebb,
hol a nap sugara fénylik,
lent a föld csak apró pont,
fenn a kékség végtelene nyílik.

Szabad madár, merre szállsz,
milyen tájat láthatsz,
viszed a szél üzenetét,
és visszahozod, ha várnak?

A madár csak tovább lebeg,
nem köti hívó szó vagy föld,
ringatja őt a magas égbolt,
és felhőpárnáján álmodó csönd.

Átszáll így a viharokban,
hol az idő végtelenné szelídül,
minden szárnycsapás az élet,
és véget ér az, mi elrepül.

Ha egyszer majd visszatér,
messzi égből hoz éneket,
talán a szél is másképp fúj,
és megértjük a bölcseket.

TM