Az erdei ösvény a kis patak mellett vezetett. Nem sietett, figyelte az ébredező erdő légzését. A magas vén fák ágain a fészkekből madárdal csendült. Látta és hallotta egy harkály szorgos kopácsolását, lepkék szálltak a fa törzsére nedvéből táplálkozni. Egy mókus ágról ágra ugrált, az odúja felé tartott, kicsinyeinek vitt mogyorót reggelire. Fentebb a patak vizéből egy őz ivott. Nem nézett le a földre, de tudta, hangyák serege hordja az élelmet, próbálva lova lábait elkerülni. Békesség, csend vette körül, eggyé vált a természettel. A kis tisztáshoz érve lova megállt. A kora reggeli órához képest mintha a nap fényesebben ragyogott volna. Leszállt a lóról, aki azonnal a friss füvet kezdte harapdálni. Figyelte a változást, ami pillanatok alatt bekövetkezett. Az erdő, a tér, ami eddig a valóságkép volt, mostanra eltűnt. Hatalmas, lenyűgöző fény vette körül. Ez a dimenzió körbeölelte, átkarolta, fénye biztonságot sugárzott. Szeme érzékelte a harmadik szem képeit. Látta, ahogyan a király az ég felé emeli kezét és szemét, imádkozik. Máriának ajánlja a Magyar koronát, az ország tulajdonjogát. 1038. augusztus 15-e van.

TM