A kései nyári éjszaka, a kora ősz hírnöke. Az átmelegedett házak falai a város szennyeződéseit ontják magukból. Elszíneződött, sötét, szürkés, szerves vagy szervetlen por halmaza, beleégve a beton pórusaiba. A kiszáradt fű, fa, némán nyeli magába a bűzt, nem tudja tisztítani a levegőt, gyökerei a talajból kilátszanak, a szél messzire hordta róla a földet. Az ősz után sóvárog a természet. A száraz, poros, meleg éjszaka végét kívánja. Az eső felhő gyülekezését. Az áldott, csendes áztató esőt. Az élet érzését. A fűszálról leguruló vízcseppet. A teljesen átázott talaj illatát. A pihenésre készülődéshez az erőt. Még nem állíthatják le a körforgást. Víz nélkül még nem. Az őszi hónapokra vár a természet, az ember.