Tegnap este a teraszon vacsoráztunk. Egy teljesen átlagos, békés, családi este volt: vacsora az asztalon, kellemes nyári meleg, én pedig szemben ültem Leventével.
Ő mostanában teljesen rákattant az őskorra. Már keni-vágja, hogyan éltek az ősemberek, mit ettek, hogyan vadásztak, hol laktak, és láthatóan egyre komolyabban foglalkoztatja az emberiség története.
Én békésen falazoztam, mit sem sejtve arról, hogy velem szemben valójában már a paleontológiai tanszék vezetője ül.
Egyszer csak, minden előzmény nélkül rám nézett, és teljes nyugalommal odavetette:
- Anya, te szerintem Neandervölgyi vagy, nem Homo Sapiens.
Megállt bennem egy pillanatra a falat.
Ilyet sem hall minden anya vacsora közben. De Levente nem kertel.
Ő nem az a fajta gyerek, aki hosszan kerülgeti a témát, ha már egyszer tudományos megfigyelésre jutott.
Meg is adta a szakvéleményét:
– Mert neked is egy kicsit nagyobb a fejed, mint a Neandervölgyieknek.
Na, itt azért már komoly önuralomra volt szükségem.
Ott ültem vele szemben, és próbáltam feldolgozni, hogy miközben én békésen vacsorázom, a saját gyermekem éppen elvégzi rajtam a tudományos vizsgálatot.
Persze nem tudtam nem nevetni.
Hát, drága Leventém… - gondoltam magamban.
A logika ugyan kissé megcsúszott valahol a pleisztocénben, de az önbizalmad nem lehet elvitatni.
Már látom magam előtt, ahogy majd évekkel később előkerül ez a történetünk.
- Anya, tényleg azt mondtam, hogy Neandervölgyi vagy?
- Bizony, fiam. Ráadásul tudományos indoklással együtt.
Mert az én fiam nem egyszerűen közölte, hogy szerinte furcsa a fejem.
Nem.
Ő rendszertani besorolást végzett rajtam.
Valószínűleg azóta is ott ül valahol a kis fejében a kérdés:
- Anya vajon melyik fejlődési ágon tért le a Homo sapiens felé vezető útról?
Én pedig úgy döntöttem, nem vitatkozom vele.
Végül is lehet, hogy tényleg Neandervölgyi vagyok.
De egy olyan Neandervölgyi, aki már megtanult rántott húst sütni, gyerekeket nevelni, és nevetni azon, amikor a saját fia tudományos alapon visszaküldi a pleisztocén korba.
Tulajdonképpen, ha ez az ára annak, hogy ilyen gyerekem legyen, akkor vállalom.
Lehet, hogy nem vagyok Homo Sapiens.
De az biztos, hogy egy ilyen Levente mellett soha nem unatkozom.