A játszótéren történik ez a lelket melegítő kis történet. Kora délután van, nem sok gyerek van még kint, szabadon lehet használni a játékokat. Két gyerek játszik, testvérek, békésen osztoznak a hintán. Egy kisfiú érkezik, egy darabig nézi őket, majd szóba elegyedik velük. Megkérdezi a nevüket, korukat, mesélni kezd magáról. Elmeséli, hogy az iskolába bántották sokat, ezért a mamája beíratta boksz iskolába. A másik fiú kíváncsian hallgatta, örült neki, hogy a boksz megtanította megvédeni magát. Hét és nyolc éves gyerekek beszélgettek. Értelmes, lényegre törő mondatok hangzottak el. Elkezdtek játszani, egy kis idő múlva a fiú anyja szólt, hogy ideje haza indulni. A gyerek szó nélkül elköszönt a testvérektől és anyjához szaladt. A testvéreknek is ideje volt haza indulni, máskor nyafogtak volna kicsit, hogy még maradnának, de most csak annyi hangzott el, hogy rendben, hiszen a most megismert gyerek is első hívásra elindult. A jó példa ragadós, tanítás és tanulás az élet nagy játszóterén. Nem kellene hozzá tennem, de ez a gyerek egy úgynevezett kisebbségi csoport tagjaként él, amiből ő és szülei sikeresen kitörni látszanak. Köszönöm a mai nap tanítását.