Viktor másodikos volt mikor másodunoka testvérei még óvodások, Nóra hat, Gábor négy éves egy nyáron két hetet töltöttek a nagyinál. Egyik nap megszólalt nagyi telefonja:
- Csókolom Nagyi, holnap eljönnétek velem moziba?
- Szia Viktorkám hová?
- A Dunába hangzott a válasz.
- Várj adom a gyerkőcöket. Mindketten megörültek a meghívásnak, csevegtek pár percig egymásnak adva át a kagylót.
- Ismerem az utat az iskolába is erre járok, találkozzunk az újságosnál. Másnap reggel a felkelő nap mosolyával elindultak a találkára.Előtte még bementek a szemben lévő boltba vásárolni csokit. . Nagyi szokásához híven így szólt:
- Válasszatok három csokit erre a célra. Nóra mint mindig a legdrágább, Gábor a legolcsóbb csokiból választott. Nagyi jutalmul az árkülönbség erejéig Gábor választékát kiegészítette.
- Köszönöm szépen mondta örömmel és egyben kijelentette ezt Viktornak adja.
- Villamossal menjünk, szeretném látni az utcát, a házakat, kérte Nóra.
- Metróval menjünk, mert az gyorsan megy, kérte Gábor.
- Mind a kettővel utazunk, mondta nagyi. Gábor feltérdepelt a metró ülésére és az ablakon keresztül nézve élvezte a gyorsaságot. Viktor az újságosnál várt már bennünket. Volt nagy ölelkezés, a viszontlátás örömére, és Gábor átadta ajándékát
- Megjelent a Képes Autós Magazin, szeretném megvenni, de nincs annyi pénz nálam, mondta Viktor.
- Bizony ez elég drága szólalt meg nagyi. Az újságárus megjegyezte, hogy ez felnőtteknek való-
- De ez engem nagyon érdekel, apukámmal mindig együtt nézzük, olvasni is tudok már.
- Ha nekem lenne annyi pénzem én megvenném a barátomnak, mondta önzetlen szeretettel Gábor.
- Én is odaadok egy csokit mondta együttérzéssel Nóra.
- Nagyi meghatódott ezen és rögtön megvette a Képes Autós Magazint.
- Köszönöm szépen mondta örömtől elérzékenyült hangon Viktor és helyismeretében bízva felültünk a villamosra.
- Ismerős épületet meglátva nagyi rájött, hogy nem jó irányba mennek, de nem szólt semmit, várta, hogy Viktor is észre vegye.
Igen észrevette és szinte elpirult arccal mondta, hogy száljanak le.
- Nincs semmi baj csak két megállót jöttünk, mondta nagyi. Mikor a Dunához értek újabb meglepetés érte őket, megváltozott a program másik matinét játszottak, melyet egyiküknek sem volt kedve megnézni.
- Most mi legyen ? kérdezte nagyi.
Én tudom, menjünk el az autó szalonba, ahol apáékkal már jártam itt van közel villamosra sem kell szállni, mondta Viktor.
A bejárathoz érve szerencsére a szalon tulajdonosa és a felesége emlékeztek Viktorra és udvariasan beengedték őket. Viktor örömmel ült be a minta autóba, kérte, mindenki üljön be. Ő volt a sofőr és képzeletben már száguldott is utánozva a motor zúgását, nagyiék is szárnyaltak vele. Egymásnak átadva a kormányt, végül a nagyi is gyerekként játszott, szép volt a napjuk.
