Az őszirózsa a kertből először egy kisebb csokorba került. A kedves, idős néni egy szalaggal átkötözte, és a többi virággal együtt egy vödörbe helyezte. A piacra sietett. Szokott helyét elfoglalta, szomszédaival váltott pár mondatot. Nem a pénzért jött, csak társaságra vágyott, de a csokrokkal örömet is tud adni pár forintért. Talán felidéz az illata egy múltbeli kedves emléket, elfeledett virágoskert emlékképe bukkanhat fel, egy kedves arc jelenhet meg a semmiből. Szerette azt hinni, virágai épp oly kedvesek lesznek valakinek, mint amilyen szeretettel ő gondozta, és most szerető szívével megválik tőlük. A hölgy, aki megvette az utolsó csokrot, mosolyogva nézett a virágokra. Szelíd, kedves emlék suhant át arcán az őszirózsa színeiből, illatából, a visszahozhatatlan boldog évekről. Az idős néni érzékelte a múltból feltörő jó érzéseket, és hálás szívvel vett búcsút virágaitól.

TM