A professzor úr az egyik kolozsvári egyetem talán legkedveltebb tanára volt. Nem csak tudásával tűnt ki, de mindig volt valami érdekes történés körülötte, ami hatására a középpontba került. Filozófia professzorként igen jó hírnévre tett szert. Nagy tudását nem csak az egyetemen ismerték el, hanem országos szinten is. De mégis… volt valami, ami még nevezetesebbé tette őt. Egy igazán kedves eset a sok közül, amit most elmesélek.
   Professzorunkat kora reggel az ébresztőóra keltette. Álmából felriadva először körülnézett, hol is van, aztán észbe kapott és gyorsan készülődni kezdett. Megitta reggeli kávéját, megette szerény kis szendvicsét, felöltözött, felvette a cipőjét. Ellenőrizte aktatáskáját, és még egyszer körülnézett a lakásban.
   Elindult az egyetem felé...
   A hegyről, ahol lakott, egy kis séta vezetett a buszmegállóhoz. A lejtős úton haladt lefelé, kicsit elgondolkozva. Akkor lepillantott a cipőjére.
   - Hoppá – mondta, a cipőfűzőm kioldódott.
   Nem volt mit tenni, lehajolt, hogy befűzze. Igen, de az út lejtős volt, és ő majdnem orra bukfencezett. Tehát megfordult, a tervezett menetirányának háttal, lehajolt és befűzte a cipőjét.
- Na, ezzel is megvolnánk – gondolta elégedetten és felegyenesedett. És úgy, ahogy volt, elindult… Hazafelé.