Vidám dolgokról nincs mit mondanom,
Arcomon könnycsepp csordul, gondolom.
Szomorú érzés, fájdalom, lelkemen
Súlyos bilincsként hurcolom.
József Attila jut eszembe, keserű
Sorsát cipelve, fejét ritkán felemelve.
Gondűző élmény remélvén ajtómon belép,
Keresvén szívem rejtekét, faltörőkosként
Szétvervén a páncélt, mit az évek
Ráraktak mohaként.

TM