Egy pillanatra visszatért a múlt,
ott álltam egy rég eltűnt helyen,
hol a falak csak bennem léteztek,
és az idő már átlépett a küszöbön.

Ismerős volt még a levegő is,
régi nyár pora ült a vállamon,
hangokat hallottam, rég elnémultakat,
és arcokat láttam a házfalon.

Egy szellő végigsöpört rajtam,
és minden, mint megriadt madár elrepült,
hiába nyúltam utána, már nem volt sehol,
csak a szívem mélyén szólt énekük.

Egy röpke érzés volt csupán,
egy egész élet visszatért nekem,
aztán újra itt álltam a jelenben,
és eltűnt az emlék csendesen.

TM