Kellemesen hűvös volt a csütörtök reggel. Elindulás előtt, a talált  papírlap miatt kinyitottam a motorháztetőt, és próbáltam megnézni, látok-e valami rendellenességet. Nem látszott semmi, így elindultam. Lassan vezettem, sose szerettem a száguldozást, a szabálytalanságot. Elérkeztem Köröstarcsáig. Itt volt egy kis útszéli benzinkút, gondoltam, iszom egy kávét, és megtankolok. 
   A benzinkútról kifordulva, kb. 100 méter után jött egy kettős kanyar, utána már nyílegyenes volt az út. Közben szemerkélni kezdett az eső. Afféle kis permetszerű eső volt, mint amikor az ember befújja magát a parfümmel. El is állt mindjárt, csak az úttestről tűnt el a por. 
   Ahogy kiértem a kettős kanyarból, észrevettem, hogy a kormánykerekem kb. 20 cm-re félrehúz. Meg akartam állni, hogy megnézzem, mi lehet a gond, próbáltam lehúzódni az útpadkára, de irányíthatatlan lett a kocsi, és szinte magától elindult az úttest bal oldala felé, bele az árokba. Bukfencezett egyet előre, majd oldalra és orral felfelé  csapódott egy fának.
Nem éreztem semmi fájdalmat, csak annyit láttam, hogy hátul nagyon füstöl a kocsi. Próbáltam kioldani magam, hogy kiszálljak a kocsiból, mert ha felrobban, ott égek bent. Aztán sötét lett.
   Egy villanásnyi pillanatra magamhoz térhettem, mert emlékszem, hogy egy férfi fogja a kezemet, és azt mondja, orvos vagyok, aztán már csak a kórházban tértem magamhoz, valamikor  sok-sok óra elteltével.
   A mentő - az iratokból láthatóan - kettő és fél órán keresztül próbálta stabilizálni az állapotomat, hogy szállítható állapotba kerüljek, aztán jött az egy hónapos intenzív osztály, ahol még több alkalommal kerültem "vészhelyzetbe".
   A Rendőrség kétszer küldte vissza a helyszínelőket, mert nem értették, mi történhetett. A kocsi nyomaiból látható volt, hogy szabályosan vezettem, végül lefoglalták a kocsit, műszaki szakértő bevonásával átvizsgálni. A kormánymű lett megrongálva, de tettes... az nem volt. 
   Vagyis volt... Közben meghalt egy rokonom, akinek a temetésén Dávid Ibolya  egyik "pribékje" odalépve édesanyámhoz, elszólta magát, hogy ő értesítette a családomat. 
   A rendőrség kizárólag a legközelebbi hozzátartozót értesiti, annak ad felvilágosítást. A gyermekeim otthon voltak a lakásomon, Nyíregyházán. A "kedves férjem" a komáromi lakásban. A baleset 200 km-re volt a lakásomtól, egy másik megyében. Ugyan honnan értesült volna "elsőként" ez az ember a balesetemről, miért értesítette volna őt a rendőrség a családom helyett?!
   Ez volt Dávid Ibolya "ajándéka", mert megírtam a piszkos dolgait. Igaz, utána elérte Isten büntetése, mert a bíróság - ha nem is emiatt, hanem más egyéb piszkos dolga miatt - jogerősen elítélte, büntetett előéletű lett...