-Gyermekkorom egyik kedves emlékét mesélem el. Közeledett Anyák napja ünnepe. Hatan voltunk testvérek.Két lánytestvérünk már nem volt otthon, más városokban tanultak..Én voltam a legidősebb és három öcsémmel mindenben segítettünk a házkörüli munkában szüleinknek.

Édesanyám megkért menjek fel a széna padlásra, mert mostanában a tyukok nem tojnak. Talán másutt rakták le a tojásukat, talán a padlásra..Örömmel mentem fel a padlásra, mert a bejárónál nagy széles gerendák voltak, s ott mindíg tornásztam..Szerettem tornászni, no meg a gimnáziumban is jártam külön tonaórákra versenyek idején.

Már mentem is sietve, s a széles gerendán elkezdtem tornászni..Nem volt semmi baj.Sikerültek a gyakorlatok, mig ki nem gondoltam,,hogy cigánykerekezni fogok a gerendán.A gond az volt, hogy a tűzfal és a gerenda között kicsi volt a távolság, mint egy 60 cm.. Nekifutottam a gyakorlatnak,oda lendület kellett, de nem sikerült a gerenda mellé egy széna kupacra estem....Nagy ropogás, s megijedtem, az az igazság.A tűzfal csupa sárga lett..Kicsit meg is ütöttem magam, nem tudtam hírtelen felállni....

Nagy meglepetés ért. Egy tojás hatomra estem, ami gondosan be volt terítve szénával.Kb.100 db. tojás...

Én erre a tojás kupacra estem..Gondolhatjátok mi maradt ebből a tojás kupacból...Én pedig csupa tojássárga voltam, ruhám, hajam, lábaim, karom..Még a fülem is tele volt tojássárgájával..Úgy néztem ki ,mint egy bohóc.Szénával a hajamban..

Mikor Édesanyám meglátott, nem tudta sírjon, vagy nevessen.- Most már értem, mondta nevetve, miért tojtak a tyúkok egy kupacba a padlásra......

A valóság az, hogy akkor tájt kevés volt a zsebpénzünk nekünk gyerekeknek..Legkisebbik öcsém Sándor, mikor meglátott, odajött hozzám, s halkan mondta:

-Te bolond, mit csináltál? Hogy veszünk most Édesanyánknak ajándékot Anyáknapjára...Én addig nevettem, de elsírtam magam..

- Miért nem mondtad meg,hogy ebben sántikálsz?-kérdeztem.?.Akkor minden összeadtuk volna a kis fagyi pénzünket is...Öcséim Gyurka, Laci is,mikor elmeséltük a történteket, rögtön vígasztalták Sándor öcsénket..Édesanyám nekem segített  kimosakodni a tojásból és a tojáshéjból....

Mindenki jót nevetett a történteken. Mikor Édesapánk haza jött a munkából, Ő is jót nevetett. Megölelt bennünket és megvígasztalt.- Majd én is segítek egy szép meglepetésajándékot összehozni mondta...De máskor ilyen titok ne legyen! Együtt beszéljük meg az ajándékozást....

-Jó, hogy a kis Panninak nem lett komolyabb baja, csak tojáshéjas a haja!

Azután jót nevetett az egész család...Én megtanultam, hogy máskor inkább a tornateremben gyakorolom a tornagyakorlatokat...De soha nem feledem ezt a közös örömünket, mert azzal végződött a történet......
(Mosonszentjános)

Dáma Lovag Erdős Anna.
Mosonmagyaróvár.2026.09.12.