Valamikor hajdanán,
ifjúkorom hajnálán,
történt ez a mesebeli eset,
amkor a családom együtt evett!
Akkor még nem volt televizíó,
csak egy öreg rádió,
azt hallgattuk este,
míg anyánk nekünk a vacsorát
főzte!
A kúból húztuk fel a vizet,
bizony jó hideget,
anyánk igy hűtötte a tejet,
s az ételeket!
Aznapi vacsora túrós tészta vala,
amit szeretett a csalàd
apraja s a nagyja!
Jóanyám a kifőtt tésztát izibe,
egy jó vödör vízzel a kútból
leöblítette!
Nem volt akkor világítás,
csak egy öreg bányászlámpás!
A lugasban a nagy asztalt
körbeültük,
s vidáman a túróstésztát ettük,
ettük volna,
de én csak a tányért néztem,
mert onnan rám két békaszem
visszanézett!
Édesanyám rám is szólt,
hogy mi a bajom nekem,
talán most a tésztát
nem kedvelem?
Kedvelném én édesanyám,
de a tésztámon lám,
békakirályfi pislog rám,
s én emígyen szólok hozzá,
pislogsz,
pislogsz, túros a szemed?,
de ő szegény
az ijedségtől megmered!
Édesanyám egy perc alatt,
megoldotta a problémt,
La kis levelibékát a
bokor tövébe tette,
s egy pohár vízzel
a túrót a béka fejéről
leöblítette,
majd szegény párát
az útjára engedte!
Én kaptam egy másik tányér
túróstésztát
amit jókedvel megettem,
erre az esetre most
boldogan visszaemlékeztem!

2026.09.14.