Kikötők zaja int most búcsút,
Megfeszül sok nehéz kötél.
Marco Polo új vizet kutat,
Hol a mesés Kelet titka él.

Duzzad a vászon, a gálya száguld,
Végtelen, sós horizont fogad.
Ismeretlen vad hullámokon át,
A hős új táj után kutat.

Velence fénye már messze eltűnt,
De fűszerek illatát hozza a szél.
Perzsa öblökön, viharon és éjen át,
A bátor Marco szinte már révbe ér.

Arany kupolák, selymek suttogása,
Kánok udvara várja a hajót.
Jáde-kapuknál a sárkányok óvják,
Húsz évig szolgálja a messzi uralkodót.

A honvágy szívébe markol ennyi év után,
A gálya újra kiköt, Velence népe bámulón áll.
Rongyos koldusként érkezik,
Senki nem hiszi a vándor szavát.

"Nem hittetek nekem"- suttogja halkan-,
Még a felét sem mondtam el annak,
Amit a két szemem Kínában látott!"

Megtért Marco Polo megviselten,
De lelke örökké ott maradt,
A távoli, titkos Keleten.