A fecskék lassan útra kelnek,
a nyári álmok messze mennek,
aranyló fényben úszik a mező,
szarvasbőgésről szól az erdő.

A nap simogat, de hűvös a hajnal,
búcsút int a nyár halk sóhajjal,
az ősz szele fák között suttog,
egy évszak költözik, egy bekopog.

Színes ruhába öltöznek a fák,
mind hullajtja százfelé lombját,
gesztenye koppan az avarban,
csend ül meg a dombhajlatban.

Ködös reggel a völgy ölén,
harmat csillan a fű ezüstjén,
vándormadarak az égen szállnak,
búcsút intenek a múló nyárnak.

De ez a vég egy új kezdet,
a természet örökké így verdes,
tél után majd tavasz fakad,
hogy visszatérjenek a madarak.

TM