Hangjegy szerettem volna lenni,
Hogy lágy dallamként szálljak,
Édes hegedű húrjain megpihenni,
Hol nem gyötörnek árnyak.

Felszökni magasra,
Csillagok közé szállni,
Feltörni a némaságból,
Lágy zeneként vigaszt találni.

Átsuhanni az éjszakán,
Mint egy megkésett bánat,
Mély sóhajban tiszta hangként,
Feloldódni vágytam.

Kottába írva, súly nélkül könnyedén,
Feloldódni a csendben, ha az éj túl nehéz,
Szívekben belső harangot kongatva,
Elfelejtett akkordként szállni,mikor a hajnal kél.

Most ember lettem, nehéz testtel,
Fülem csak hallgatja a dalt,
De lelkem gyakran a csendben,
A hangjegyekhez hazatart.