Ó, te áldott magyar puszta,
síkság vagy csak itt-ott bucka.
Rajtad futtatni olyan jó,
kecses lovak, dobban patkó.
 
Csodálom a hajtójukat,
egyszerre ötöt is futtat.
Rááll bátran a hátakra,
olyan, mint egy akrobata.
 
A teljes roham tüzében,
kantárszíjak a kezében.
Innen érzik meg hamarabb,
fussanak vagy megálljanak.
 
Lovak irama szélsebes,
számukra ez természetes.
Úgy dübörög a húsz pata,
remeg a föld is alatta.
 
Menekül sok tücsök, bogár,
minden élő, mi úton jár.
Felrepül egy madárcsapat,
de kútágas helyén marad.
 
Magasodik az út mellett,
szomjazóknak ő vize kell.
Lovak futást addig végzik,
míg nemes vérük megnyugszik.
 
2026.09.23. módosítva