Születtem ordítva,
tanultam a sémát,
tűrtem morogva,
játszottam a némát.

Vittem terheket,
nem kértem cserébe,
hittem a szenteknek,
van még erénye.

Adtam szívemből,
kaptam is sebet,
őriztem más álmát,
tömtem sok zsebet.

Voltam aki kellett,
ritkán voltam magam,
mások útját jártam,
elvesztem a zajban.

Kerestem a helyem,
vártam a tavaszra,
adtam amit kértek,
hoztam szaladva.

Most nem magyarázok,
nem kérek, nem várok,
ami bennem maradt,
azok már csak álmok.

Nevetek ha kell,
sírok takargatva,
élek ahogy lehet,
végleg elfáradva.