Szolgálni jöttem e világra,
de ne gondolj a szóra magára.
Ne hidd, hogy rabszolgád vagyok,
először magamra gondolok.

Lélekként fejlődni, tanulni,
a földi életben életben maradni.
A sor elején először magamat szolgálni,
csak így tudok igazán veled haladni.

A magot elszórom lelkem göröngyös földjén,
hogy mivé válik bennem, magamnak köszönöm.
Siker vagy kudarc, harc és béke, bánat?
Az adott pillanat lehet rá a válasz.

Szolgálni szívemmel e mostani világot,
csupán jót látni, jót adni kívánok.
Magamat nem ostorozni, téged,
Te szép élet magamhoz, hozzád, hűen leélni.

TM