Ó,hogy szalad az ősz...
Nagyon sok a dolga.
Segít neki a nap sugara.
Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve..
Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levél szőnyeget terítve...
Búcsúzik az ősz sietve
S én nem tudok betelni vele
Szomorú a szívem, búcsúzni kell..
A tél már fújja a harsonákat
Küldi hideget a határnak....
Sodorja a szél a falevelet
Dideregve összehúzom a kabátom
Búcsúzom, ha már búcsúzni kell..
Az ősz sietve elillan tova
Egy utolsó csókot lehel arcomra
Bágyadttan ragyog a nap sugara
S ez az ősz is elszaladt mellettem...
Üzeni lesz még kikelet
Újra melegíti szívemet
Ha ez az eltékozolt föld felenged...
S nem temeti be fáradt testemet...
2015.10.08.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
