Állok a temetői csendben,
fennt sírnak az égiek,
szürke fellegek szállnak,
a fákat a viharos szél rázza.
Kezemben a virágcsokor, szeretteim sírjára rakom,
könnyezve néznek rám a hófehér
krizantén ázott szirmai,
ők is átérzik fájdalmas
veszteségeim.
Imára kulcsolom a kezem, az eső áztatja mindenem.
Sírnak fent az égieg,
siratják a temetőben
elhantolt szeretteinket.
Gyönyörű fehér krizantínok
díszítik a sírokat,
égnek a mécsesek,
a hozzátartozók imádkoznak.
Az égi könnyek mossák
a hideg márvány sírokat,
s mi élők értük imádkozunk
és siratjuk az elhunytakat.

2023.10.27.