A végtelen részleteiben létezem
Nézd, itt a két kezem,
Nincs benne egyforma két erem,
Redőiben ezernyi elágazás,
Szemem bogara is más és más,
Egyikben öröm, másikban bánatcsillogás.
Ugyanazt gondoljuk, kimondjuk,
De szívünkben másként rezdül a dobbanás.
Mást jelent a szó neked és mást nekem
Barátság, szeretet, szerelem,
Nincs két egyforma szív, egyforma érzelem.
A kerítés lécei sem egyformák,
Nézd, ez itt sima, kicsit még látszik a fa életútja,
a másik durva, felszínén szúrnak a szálkák.
A tojásokról pedig szól a közmondás.
Nézd a galambokat, mennyire mások,
Tollruhájukon emlékező szárnycsapások,
Másként ring a fűszál, mely a réten született,
És társ után eped, amelyik kövek közé rekedt.

Az idő végtelenében most jelenlévő változások,
Igen, érted? A jelen idő, a végtelen, a változások,
Mind kutatják tudományok,
Kerülgetik a tudás fáját ezoterikus suttogások,

Miközben a lelkem, mint örökmozgó mozdulatlan
Bennem szárnyal, belső végtelenben.
A végtelen részleteiben létezem.
Köszönöm, Istenem!

2026. október 25.