Festő és természet, mikor kezet fognak,
művészi alkotás készül utókornak.
Távoli hegyeken fénye kikeletnek
simogatással melegséget tereget.

Hegyek árnyékos oldala félálomban,
a teljes ébredést várja nyugalomban.
Hegy lábánál a város épületei,
és mellette a tér már élettel teli.

Meggyfákon a piros rügyek kipattantak,
fehér szirmokkal örülnek a a napnak.
Illatot érezve repülnek a méhek,
zümmögve a barna bibéknek zenélnek.

Fűszálak zsendültek üde zöld színekkel,
mellette két leány virágot ültettek.
A piros ruhásnak fehér a kendője,
kipirult az arca a friss levegőben.

A másik lány feláll, dalol jó kedvében,
látja, milyen szép a várónak látképe.
Szívét a szeretet érzése hatja át,
Minden ablakban látja a nap sugarát.

2026. október 29.

Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez.

TM