A Káli-medencében van egy falu,
hol a reggel harmattal írja a múltat,
öreg kőfalak őrzik a régi időt,
s a házak között mesék bújnak.

Sok éve, hogy ez volt az otthonom,
fehér falú ház az öreg kapuval,
ott játszottam a vörös macskával,
és kergetőztem a kis pulival.

Óriás kövek között járó vándor,
hegyek fölött lassan ébredő nap,
a falunak békét hozó harangszó,
és a templom, melynek tornya messzire mutat.

Kolostoránál a történelem suttog,
századok nyomát őrzi a csend,
a szél úgy simít a köveken,
mint aki emlékekért hazament.

Illat sompolyog a rétről,
Salföld már csak halkan él,
de ha visszatérek e tájra,
szívem a dombok között megbékél.

TM