Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom.
Gyermeki lelkem szárnyak nélkül
szállna,
ó, Istenem, mi ennek az ára?
Oly nagy bűn ez,
hogy elvágyom,
hogy a szívemet kitárom,
hogy van, aki szeret,
és én is szerethetek, kedves barátaim, jó lenne
most együtt lenni veletek.
Hív a messzeség,
valahol várnak,
de nem repülhetek,
kalitkám zárva.
Oly jó,
így szárnyak nélkül is repülni,
gondolatban a kedves
barátokkal lenni, kacagni,
nevetni, szívből szeretni,
egymást soha nem feledni.
Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom,
tudom, ez nem nagy vétek,
de hiányoznak a barátok,
hisz oly jó, hogy éltek,
így nem vesznek el a remények!
Míg élünk remélünk, küzdünk,
különben nincs esélyünk, végünk.
Szobámban templomi csend honol,
kezemet imára kulcsolom,
remélem,
ó, drága Istemem, tőled
feloldozást kapok!

2023. május 31.

TM