Ma nem történt semmi.
Vagy talán minden megtörtént,
csak rossz sorrendben.

A csend nem szólt,
így a hallgatás nem válaszolt,
én pedig valahol,
két gondolat között
magamat adom.

Nem kérek érte semmit.
Nem is tudom, kinek adom.
Talán annak, aki nincs,
talán annak, aki még meg sem érkezett.
De talán egyszer
már elvitt belőlem valamit.

A semmi különösen elfoglalt volt.
Felém nyújtotta az ürességet,
én pedig megtöltöttem
minden kimondatlan szavammal.

Egy érzés bekopogott,
aztán elfelejtette, miért jött.
Az idő visszafelé sétált,
a holnap megelőzte a tegnapot,
és én elveszítettem a fonalat,
valahol önmagam mögött.

Milyen különös…
hogy lehet valaki mindenütt,
miközben sehol sincs?

Ma nem történt semmi.
Csak egy kicsit
odaadtam magamat a világnak.
Aztán visszakértem,
de a semmi nem tudta,
hová tett.

TM