Az ember annyi mindent eltemet,
hogy lassan maga is sírhellyé lehet,
mosoly mögé rejti bánatát,
közben keresi elveszett önmagát.

Nem történik semmi, csak múlnak a napok,
a tegnapokból lesznek holnapok,
a lába hová viszi, nem tudja,
hiányzik valami, és nincs nyugta.

Nem űzi vágy, csak érzi, ez kevés,
nincs is kérdés, csak a késztetés,
nem fáj semmi, nincs is gyűlölet,
de valahol elveszett, eltűnt a szeretet.

A csend szól, de senki nem fülel,
az idő telik, de senki nem figyel,
minden ott van, hol lennie kell,
csak éppen senkit nem érdekel.

Talán az élet semmi más,
mint egy befejezetlen vallomás,
és ha egyszer semmid nem marad,
az is jó lesz, csak találd meg önmagad.

TM