Beismerem én már öreg vagyok,
magam után talán valami értéket
mégis hagyok.
Bár ez már nem az én világom,
nekem igy is nyílott sok virágom.
Megfestettem,
versbe írtam sok szép virágot,
és nem váltottam meg vele a világot!
Egyszerű ember vagyok,
elvarratlan szálat már nem hagyok.
A fájdalom mely életem része nem enged szabadulni, testemet gúzsba köti.
Nehéz így élni,
ha nem tudsz egyedűl sehova menni.
Kalitkába zárva, ablakom mégis kitárva,
lelkem messze száll,
a szabadság rám talál, kinyílik egy új világ
és mint madár szállok,
gyönyörű szépségeket látok.
Beismerem én már öreg vagyok,
magam után remélem szép emléket hagyok.
2024.09.12.