Szeretlek! Miért is? Bár lennék, ki tudnám!
Még  életpályámon, köreimet futnám.
Rájönnék, és talán megérteném egyszer.
Nem történhet másként, mit az Isten rendelt!

Hiányzol!  Magányos, elhagyatott lettem.
Lépteid  hallanám éjszakai neszben.
Tűsarkú cipődben, kecsességgel járva,
vágyakból vajúdott lázam, tündérálma.

Keresem - kutatom! Nem látom, de érzem!
Merre a Mennyország?-  töprengve ezt kérdem!
Hová eljut a szó, rést üt a homályba!
angyalkórus zengi föl Parnasszusára.

Álmodozom rólad, ágyam kihűlt, rideg!
jéggé dermed testem, zúzmara hull zizeg.
Kérges hólepedőn, fázom, forgolódva,
csillagos éggel, és köddel takarózva!

Csendben fohászkodom,  mielőtt ébrednék,
Egyszer, s utoljára, valamit kérhetnék?!
Magamhoz vonnálak, csak egy ölelésre,
Sorssal kiegyezve, mondhassam, megérte!