Már örökre Veled maradok
lehet hogy észre sem veszed
mint dermednek rám ködök fagyok
csak Te melegíted kezemet
teszek- veszek mindent feledek
jaj miket és hová rejtettem
nyújtsd felém ilyenkor a szíved
találd meg életem helyettem
ha nem akarod ne vedd észre
fogy már az erőm lassan apad
rebbenek révedek az égre
mint a szálló nyári madarak
együtt fonnyadunk ráncosodunk
csak mosolygunk a kapzsi időn
ürítjük poharunk nincs korunk
fogadjuk ami lesz ami jön
ha az elmúlás bekopogna
szobánkba ajtód ki ne nyissad
a halál zsarnok és ostoba
nekem add gyönyörű kulcsodat   
és egy halvány hideg hajnalon
talán majd észre sem veszed
túl csatámon vesztett harcomon
eltűnök de maradok Veled. 

2014. 11. 08.