Haragszunk önmagunkra, egymásra,
és nem vesszük észre, hogy az
orrig látás nem a véghatár,
hogy távolabb mozgalmas űr,
és tér van.
A nem sejtők észre sem veszik,
milyen ádáz küzdelem folyik
ez űrmögötti burokhéjban.
...egymásnak esett becsapottak,
sokszor elesettek,
eszmék sodrában
fogatcsikorgatók, és átkozottak
az élő szentek.
Életre nyíló valóságban
mindennap egyre fogy
az egyszer létező sok,
és tágul a köd köre--
rossz ami rossz, fáj ami fáj,
a láthatár alatt képet formál
szennyezett szólamoknak
arcátlan szégyene.
Két hete, vagy három hete?
...az időt már nem méri a lét,
de érzi a testvér adta pofon helyét,
mit nem törölhet le
a találgatás igenje, se szégyene!
Mint mindég, űr sebességében félünk,
bár riasztó visszhangja kél körülöttünk
a szónak!
A "nincs idő" hajszában szétszóródnak
a meleg álmok,
fázós, irigy, remete életek,
félős kitörések vesznek körül,
és van, aki sír, és van, aki örül.
A csábító messzeségnek
ide is, oda is, a buborékban,
vagy a burokhéjban
üzen a rabul ejtett élet.
Salgótarján, 2015.Július 8.