Kicsi lányka állt a sírnál,
lobogott a gyertyaláng,
értetlen kíváncsisággal
benne csak csodát talált.

Mosolygott a rokonokra,
mindenkinek úgy örült,
s nem értette édesanyját,
ki szemében könnycsepp ült.

Hosszú évek sorban teltek,
felnőtt lett a kicsi lány,
nagymamáját téli éjen
kézen fogta a halál.

Megrengette érző szívét
e dermesztő érzelem,
jéggé fagyott kábulatban
felfogni nincs értelem.

E kórság nem gyógyítható,
ellenszere nem adott,
kényszerű hát elfogadni,
mit az élet kiszabott.

Szívében az űr csak tágul,
ahogy múlik az idő,
szülők, rokon és barátok
távozása rendítő.

Mindenszentek napján immár
ősz öleli a lelkét,
csillagokról készít leltárt,
hány új gyúlt fel, mit megért.

Belenyugvón áll a sírnál,
hol lobog a gyertyaláng,
szemében egy könnycsepp fénylik,
s végiggördül az arcán.