Ma átadásra került a ”Halló Magyar” című,
a ”Kézenfogva Testvéreinkkel” alapítvány által évente megjelentetett kiadvány, amelyben ez évben is megjelenhettem. Az apítvány idén ünepli fennállásának tizedik évfordulóját.
Én ez alkalomból a következő versemmel köszöntöttem az alapítványt, kívánva erőt és egészséget a további munkához.
Vannak még csodák
Néha oly’ gyönge és törékeny az ember.
Néha elég egy szó, igaz szeretettel,
És egy kéz, mely’ segít, hogy lépni tudj tovább:
Kézenfogva, Testvér… mert vannak még csodák.
Ha látnál gyermeket árván, sírva lépni,
Nem látva a jövőt, félni s nem remélni,
Fogd meg hát a kezét s mondd, jöjj… s egyre, s tovább:
Kézenfogva, Testvér… mert vannak még csodák.
És ha az idő, mely gyöngévé tesz embert,
Elszalad – mert Isten elmúlásra rendelt –,
És nyúl a kéz, ne félj, fogd meg és menj tovább!
Ez nem a vég, Testvér… mert vannak még csodák.
Segíts, röpke szó, s van, hogy némán zúg feléd.
Csendjével meggyötör, hát mért ne értenéd.
S ha érted szól a bajban és visz, menj tovább:
Kézenfogva, Testvér… mert vannak még csodák.
Látod, oly’ gyönge és törékeny az ember.
Néha kell egy kéz, ki segít s nem ereszt el.
Ne kérd, ne várd, csak fogd, ha nyúl és menj tovább:
Kézenfogva, Testvér… mert vannak még csodák!
Rácz Endre ©
2016 11. 22. Szerep