Amikor minden új, minden szép,
s a valóságban élnek régi mesék,
akkor sugarával kék szemed
boldogítja sokat átélt életemet...

Ölelve, ringató énekekkel
karom fészkében altatlak el.
Amikor fejed pihen a vállamon,
ünnep minden hétköznapom.

Szíved ma nyitott otthonom,
és melletted vagyok itthon,
s mint gyermek rajongom érted,
hiszen tudod, ez a szeretet éltet.

Boldogságom vagy, és a minden!
Amit kerestem, amiben hittem
ma már valóság--szépíti a napot.
Hangulatunkban a dallamot

leírom neked, benne a vágyad, 
csak azt, amit szíved vágyhat. 
Elmondom szavakkal, versben újra,
miért bíztuk szerelmünket a sorsra,

mert te váltottad valóra imámat--
újra életet adtál s vele a hazámat.

2017. Január, 6.