Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

Most tavasz van, virág eső
Cseresznye fákon virág felhő
Körbe veszi a Gulács, Badacsony, Csobánc hegyet
Messziről a Szent György hegy is integet

Van-e még szebb táj a vidéken
Zümmögő méh dolgozik serényen
Hajt a szőlővessző levele
Jó termést ígér az őszre

Rigó füttyent, galamb boldog párját hívja
Fenyőfán válaszol, szép a hangja
Bokrokra fehér fátyolként terül virága
Nyuszi ül alatta, s szalad, mint ha megriadna

S a tavasz eljön minden évben
Nekünk küldi a reményt a létben
Meghozza majd a munkánk gyümölcsét
Csak szeressük a szülőföldünk kincsét

S lelkem örül a madár dalnak
Feledek gondot, szívem jóra hallgat
A dolgos ember szeretetét látom
Hegyek ölelésére mindig visszavágyom!

2017.04.17. Mosonmagyaróvár.