Hát elindultak útjukon!
Mint szemedből a könnyek
Meg nem álltak félúton
Mentek, csak mentek.
Eső verte hátukat
Mikor vihar söpörte a tájat
Vitték zászlójukat felpántlikázva
Lelkükben néma alázat..
Aki látta Őket megsüvegelte
Nőttön-nőtt a népek tengere
Mentek elszántan előre
Velük volt Isten szeretete!
S zarándokoltak négy irányból
A hosszú végtelen úton
Jézus és a haza fájdalmát
Cipelve vállukon
Összegyűlt bánatuk
A haza kínpadján
Istentől segítséget kérve
A haza oltárán.
S mentek a hazáért,
Mentek a nemzetért
Lelkükben reménységet hordozva
Hosszú úton kitartóan fáradozva
Reménnyel, de nem reményt vesztve
Hisznek a csodában, Istenben.
Kérik könyörögve
Mentse meg a magyart, szűnjön szenvedése !
2009.05.16.Mosonmagyaróvár.