Bezártad ajtódat,
Hiába csengetek!
Nem hallod?
Vagy nem akarod,
Hogy melletted legyek?

A magány rossz társ,
Kín és gyötrelem.
Mellészegülsz,
Elragad, leláncol,
És már nem vagy szabad.

A köteléke nem enged el soha.
Tűrni őt szüntelen?
Vagy talán fogoly vagy!?
Kihasználnak, majd ridegen eldobnak.
Ébredj fel, halld meg hangomat.

Tudd meg hát,
Azért csengetek,
Hogy legyél szabad.
Időben halld meg hát a csengőm,
Tárd szélesre kapudat,
Hogy a csengők elnémuljanak.

Budapest, 2017. 06. 27.