Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Costa Del Sol Dórikámnak

Marika Lovász
Marika Lovász képe
         Napos part, a Földközi tenger partján. Ez a Costa del Sol. A spanyolok úgy tartják: Európa Kaliforniája.
         Úgy adódott, hogy nyolc napot itt tölthetek, mondhatom paradicsomi környezetben, állapotban. A tengerparti kisvárosban Torremolinosban lévő hotel Servantesben laktam. Mint láthatod, a szálloda előtt készült képen jól látható a magyar zászló!
         A spanyolok rendkívül jó vendéglátók. Érkeztünkkor mindjárt egy specialitásukkal a sangríával, köszöntöttek. A sangría spanyol vörösbor, tele mindenféle gyümölcskockákkal, nagyon ízletes, itatja magát, de vigyázni kell , mert becsapós!
A hetedik emeleten lévő szobánkból, mint láthatod, gyönyörű a kilátás a tengerre. A szálloda tetején uszoda, érkezés után már egy óra múlva itt uszkáltunk, enyhítve az utazás fáradalmát. Fürdőzés után a hallban gyülekeztünk eligazításra. Vacsora a mínusz első emeleten, hatalmas étteremben, svédasztalos kiszolgálással. A személyzet minden óhajunkat lesi. Az első este rendelt vacsoránk van, de a pultban felkínált ételek mennyisége, választéka mindenkit elcsábított, így az alacart étel már kifogott rajtunk. A bőség kosara volt ebben az étteremben. És persze a finomságé is!
         A szállodai szobában készült fényképeket nézegetve Norbi azonnal rávágta: itt aludtál te Kery. Igen, de te honnan tudod? Ott a szótár az éjjeli szekrényeden.
         Tengerre néző fotók sora, és a mínusz második emeleten lévő úszómedence képe. A víz olyan tiszta, hogy a hetedik emeletről is jól látni a medence alját díszítő delfin családot.
         Szóval ebből a paradicsomi szállodából indultunk minden nap portyázni, hol messzire, hol közelebbre. És ide tértünk meg késő délután, hogy a élvezzük az itteni nyüzsgést.
         Nem véletlenül írtam a nyüzsgés jelzőt, ugyanis az élet tulajdonképpen este, a vacsora elfogyasztása után kezdődött. Minden este mentünk csavarogni a cytibe. A tengerparton több száz méteren cukorkás bodegák, üdítős, borozós, sörözős üzletek tömkelege kínálja a felüdülést. Szeretem a sört, a cerveza (szervéza) kimondottan finom.
         És az árakn itt megfizethetők! Míg leérünk a partra butikok tucatjai spanyol divat szerinti holmikat kínálgatnak. Itt vettem Papóka cigányingét, amit nagyon kedvelt. Most is itt van a szekrényben. Az amelyikre azt mondtad, csinálsz egy pólót belőle…
         A part homokos süppedős, esténként több kultivátor érkezik, és törik a partra kisodródott kagylókat, csigákat, azaz, homokosítják. Rengeteg kagylót szedtem, ezeket kabalaként osztogattam itthon, arra gondoltam: aki kapja, biztos eljut majd ide. Nem azért mondom Dórika, hogy dicsekedjek előtted, hiszen te már gyereknek eljutottál a tengerre, ( Olaszba, sőt, Braziliába!) de nekem eddigi életem legtöbbet nyújtó élménye, emléke maradt.
         Van aquapark is , de engem a botanikus kert varázsolt el. Tudod mennyire szeretem a növényeket. Itt például kaktuszmagokat vásároltam, amit itthon kis mini üvegházamban – amit papóka csinált erre a célra – szórtam el, és ki is keltek, de a második évet nem élték meg. ( Mea culpa: tartási hiba. )
         Az utcákon szabadon nyíló leanderekből is hoztam vattadarabba csomagolt hajtásokat. Kettő is megmaradt, megnőtt, különlegesen ciklámen virágú, illetve vajsárga, duplaszirmúak, itthon remekül érzik magukat, és teljes pompával virítanak. Sokaknak adtam már hajtást belőlük.
         Egyik este úgy tizenegy óra tájban beszálltunk egy városnéző kisbuszba, és bár magyar tolmács nem volt, mégsem bántuk meg. Egyenesen elkápráztató volt a városka szerpentinjein lejutni a fényűzően kivilágított tengerpartra.
         És itt van Spanyolország leggazdagabb kisvárosa Marbella.
Pár órát itt is eltölthettünk. Marbella a királyi rezidenciák városa, világhírű szinészek itt bújnak el a világ elől, ott létünkkor épp a perzsa sah helikoptere szállt le az egyik villa tetejére. Itt van a világ egyetlen bonsai múzeuma, ahova olyan borsos a belépőár, hogy sajnos mi nem tudtuk megfizetni. Helyette körbenéztünk az óvárosi negyedben. Hófehér házacskák, igen szűk utcácskák, telis-teli, méregdrága butikkal, a legújabb divat szerint készített egyedi darabokat kínálnak, francia, angol, indiai impozáns üzletekben.
A főtér felől, a tengerpartra, csupa márványlépcső vezet le, itt készült az elefántos fotóm.
Amerre szem ellát, mindenütt pálmafák, az út túloldalán parafafa liget, és karnyújtásnyi magasságú narancsfák tele gyümölccsel adnak némi árnyékot.
Eddig még soha nem láttam ilyen fényűző gazdagságot.
         Persze mindez akkor volt, amikor nálunk épp csak véget ért a szocializmus. Te már azt sem tudod kicsim, hogy mi az. Így van jól... Ebben a palackban Sangríát hoztam. Több évig, mikor már itthon is lehetett spanyol bort, és a sangríába való gyümölcsöt kapni, magam készítettem vendégváráshoz a különleges italt. A palackot megőriztem, ma már csak fűszeres forralt bort teszek bele karácsonykor és szilveszterkor. Nekem kellemes emlék...
Ebből kínállak benneteket.
Rovatok: 
Irodalom