Akár tört lázmérőből higanycseppek 
barátok, meghitt szerelmek családok
gurulnak messze, szerteszét freccsennek.
Mérgezi az embert és kapcsolatot
az értetlenség és a ránk mért végzet,
a szívükön, nyelvükön ül már az átok.

 S egyre hangosabb, zagyvább a tettetett és valódi süketek párbeszéde e gondoktól, nyomortól roskadozó magyar Bábel alatt. Lelket, arcot torzít a hatalom, és annak birtoklása, mert ideológiák és elvek mögött önös érdek, a telhetetlen önzés, a pozíció, állás, összeköttetés befolyás formálja a gondolatokat, diktálja a szavakat és késztet tettre.

Összesereglenek mind a népek,
hogy bizonyítsák az ember erejét,
neki feszülnek toronnyal az égnek,
aranyat hoznak, száz csodaszekercét,
felfuvalkodottak lettek, kevélyek,
de már gomolyog feléjük a vég.

 Csak kevés az, ki képes saját partikuláris érdekein túllátni, úgy és azzal is törődni, ami népének jó. Autósztrádák, stadionok, látvány-és luxusberuházások tömkelege követi egymást, az EU pályázati pénzei is mind idefolynak, a feldolgozóipar és termelés finanszírozására alig jut. Nézők nélküli stadionok, méregdrága műköves terek, ravatalozók, a huszonegyedik század kongó piramisai készülnek, csak mosolyognak rajtunk a múmiák. Azok, kik bizalmat kaptak, és kapnak a néptől az érvényesülés, a becsvágy és a pénz rabjai lettek, lesznek, az elpuhult kényelem marionett bábjaivá válnak. Hiába ellenük minden rebellis vagy békésebb indulat, ők csak építik, építik istentelen tornyaikat.

És már az alapok, falak repednek,
a lépcsősorok a porba omlanak,
mert korlátai vannak az embernek,
mindent mondanak, semmit se hallanak,
egymásba gabalyodnak útra kelnek,
szétkergetik őket mondatok, szavak.

Elvtársi volt, most már úri huncutság a politika, a szakértelem és a pénzügyeinket irányító, kísérő halandzsa, melynél csak a folyamatok valódi irányítónak mély hallgatása félelmetesebb.

 Hol van az egymást kölcsönösen ellenőrző és korlátozó intézmények hálózatának egyensúlya, az ön-és társadalmi kontroll, mint a demokrácia biztosítéka? Hol vannak az államférfiak, a biztos tudású mesterek, kik megmondják: mit, mennyiért, mily hosszú idő alatt és milyen magasra szabad felépíteni, mit lehet, és mit nem lehet? Egyazon számsor vagy grafikon mentén sokszor teljesen más végkövetkeztetésekre jutnak a közgazdászok, politológusok és a szociológusok.

    Most azok bocsátanak el társadalmi rétegeket, csoportokat rosszul fizetett munkahelyeikről és taszítanak létbizonytalanságba, akik korábban mindezek okozói voltak, egy kelletlen mezőgazdasággal és rozsdásodó iparral, rossz tervekkel, torz tulajdonviszonyokkal ajándékoztak bennünket.

Mint ujjak közt átpergő búzaszemek,
mint tört lázmérők szilánk törmeléke,
a higanycseppek szerteszét peregnek,
nő a viszály, és sosem lesz béke,
feldarabolnak családot, nemzetet,
nincs már több esély az egyetértésre.

Fogy a hit, az élet, omlanak falak.
lesújt ránk ismét az istenítélet,
az elfuserált magyar Bábel alatt.

2019. jún. l.